FANDOM


Pufnyák road sign 2
Coats of arms of None.svg
Név Marcellus de genere Grenrit
Egyéb nevek

Sárkányölő

Nem

Férfi

Faj

Ember

Életkor

Ismeretlen

Státusz

Halott

Kaszt

Uralkodó

Tisztség

Király

Címe(i)

A Mendegúz Birodalom királya
Sárkányölő

Pártállás
  • Mendegúzia
  • Grenrit-ház
Fegyver

Sárkányölő Marcellus kardja

A Mendegúz Birodalom királya
Dinasztia

Grenrit-ház (avagy a "Gránitevők")

Uralkodás kezdete

I. P. e. 1600 k.

Uralkodás vége

I. P. e. 1600 k.

Elődje

V. Marcellus

Utódja

Ismeretlen nevű unokaöccse

Sárkányölő Marcellus egyike azon kevés mendegúz uralkodóknak, akiknek a fennmaradt forrásoknak köszönhetően – ha töredékesen is, de – ismerjük az életét. A források keveset mondanak, ám annál többet tudhatott meg a Smaragd nemzetség, amikor a király szellemével találkozott. Az ekkor elmondottak szerint a király magát nagy lovagkirálynak és szerény vitéznek tekinti, azonban valójában bőbeszédű és tetteivel kérkedő uralkodóként ismerte meg a nemzetség, amely bizonytalanná teszi a beszámoló valóságtartalmát.

Liarius Marcellus királyról

„A gyakran csupán a legendás címén emlegetett Marcellus de genere Grenrit minden bizonnyal a mondagézek egyik leghatalmasabb uralkodója volt. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka a róla fennmaradt feljegyzések számossága, mely különösképp a más mendegúz uralkodókról való hasonló írások csekély számával összevetve tetszik szembetűnően soknak.

Progenitos mester kalkulációi alapján kijelenthető, hogy a Sárkányölő, Hosszúszavú Péter király uralkodását megelőzően mintegy ezerhatszáz esztendővel uralkodott, mely időszak a Birodalom gyors gyarapodásának ideje volt. Csupán Marcellus uralkodása alatt csaknem meghétszereződött az ország területe. Ám mégsem ez az, amitől Marcellus – ki hatodikként viselte e nevet a mendegúzok királyai között – ismertté vált, és látta el évszázadokra a mendegúz epikus költészetet alapanyaggal. Történt ugyanis, hogy uralkodásának hetedik esztendejében egy sárkány támadt rá Nivenion városára, mely támadás igen felkészületlenül érte a Birodalmat. Formosus eposza szerint, Marcellus király »szívében felelősnek érezve ő önnön magát« egymaga kardot rántott és megküzdött a sárkánnyal. A párharcot számtalanszor megénekelték, a részletek pedig minduntalan az aktuális kordivat szerint alakultak, azonban azt a körülményt illetően egyetértés mutatkozik, hogy a tusa végeztével Marcellus király kardjával átvágta a bestia torkát, és ily módon átitatta kardját tűzmágiával."

Marcellus király és a Smaragd nemzetség találkozása

A Smaragd nemzetség vitézei II. Péter király uralkodásának 2. esztendejében találkoztak Marcellus király szellemével, aki egy mezőn, egy rózsabokor tövében álldogált, mikor rábukkantak. A király vállvértet és karpáncélt viselt fehér tunikája felett, illetve kék palást fedte vállát.A nemzetség a király kardjának megszerzéséért érkezett, ezt király fanyalogva fogadta, azonban elzárkózása feloldódott, amikor a nemzetség hajlandónak mutatkozott arra, hogy a kardjáért cserében mindenkinek elmondják a király dicső tetteit. A király hosszasan ecsetelte életét, melynek végighallgatását a türelem próbatételeként igyekezett beállítani. Magát szerény, de kiváló vitézként festette le, azonban ezzel ellentétben állt terjengős beszéde, melyben sose mulasztotta el önnön nagyszerűségét dicsőíteni.

Történetét fiatalkorától kezdte, miszerint 20 évesen lépett a Birodalom trónjára. Nemcsak a trónust, hanem a híres kardját is apjától örökölte, mely apáról fiúra szállt nemzedékek óta, azonban végül VI. Marcellussal együtt temették el, mivel nem kívánta örökösére, unokaöccsére hagyni. Uralkodása kereken 50 esztendőn át tartott, ezalatt meghétszerezte a Birodalom területét. Állítása szerint egyetlen kardcsapás nélkül foglalta el hatalmas és fényes hadserege élén a környező államokat, melyek uralkodói és alattvalói pusztán kirántott kardjának csillogása láttán meghódoltak. Testőrsége elmondása szerint a birodalom ezer legkiválóbb férfijából (melynek minden tagját Marcellusnak hívták) állt, akik közül kétszázan aranyozott hegyű lándzsát vivő nehézpáncélos lovasok, nyolcszázan pedig ezüstözött hegyű lándzsát vivő, könnyebben vértezett lovasok voltak. Folyamatosan fegyverben tartott harmincezer katonát, akik között zsoldosai, az uralkodása végén 12 tartományt számláló birodalom tartományi csapatai és a legjelentősebb főnemesek bandériumai is helyett kaptak.

27 évesen hajtotta végre legjelentősebb, a Sárkönyölő melléknevét adó tettét, amikor megküzdött a Nivenion városára támadó sárkánnyal. Állítása szerint a birodalom túlsó végéből, seregét hátrahagyva indult a Rivator nevet viselő sárkány ellen, amely olyan hatalmas volt, hogy kiterjesztett szárnyaival eltakarta a napot a város fölűl. Pusztító tüze a legenda szerint olyan forróvá tette a levegőt, hogy a tyúkok keménytojást tojtak reggelente. A sárkány minden reggel hét legényt és hét leányt kért étkül, azonban egy fiatalt sem kellett a városnak kiszolgáltatni, mert a király feltartotta a sárkányt, aki így a karmai hegyére tűzött birkákkal csillapította étkét. Hét nap és hét éjjel zajlott a küzdelem (a király elmondása szerint "hirtelen felindulásból"), melynek során csak úgy tudott a király megpihenni, hogy estére a sárkány nyakára kötözte magát, hogy aludhasson. Végül átvágta sárkány torkát, amelyből olyan vérpatak tört fel, hogy egy napokig ömlő folyó keletkezett belőle, mely a Herbonba ömölve azt vérvörösre festette, illetve ahol a folyóba torkollott, minden évben máig vörösre színeződnek a part menti kövek a sárkány legyőzésének évfordulóján. A sárkány teteme a Herbonra esett, melyet Nivenion lakói aztán hídként és állítólag évekig táplálékként is használtak. A város lakói hetvennapos lakomát terveztek a király tiszteletére, aki azonban "végtelenül szerényen" megelégedett egy negyvennapos ünnepséggel. A győzelem után elrendelték, hogy minden család a születendő gyermekei közül a legfiatalabbat (sic) Marcellusnak nevezze, illetve az ország határvárosait is Marcellusnak keresztelték. Rózsafa pajzsának emlékére az ország szélein rózsabokrokat ültettetek, melyek a monda szerint megvédelmezik a birodalmat minden veszélytől, illetve ezek tövében azóta is felbukkan holdhavonként egyszer a király szelleme, hogy végigtekintsen a határokon, és ellenőrizze, nehogy valamiféle szörnyeteg támadjon a birodalomra. A király története szerint uralkodásának legdicsőbb tetteit a "Marcellus király ezer leghíresebb hőstette" című eposz őrzi, melynek ezer történetének mindegyike ezer oldalra nyúlik, ezek közül a sárkány feletti diadalról szólót minden gyermeknek meg kell tanulnia.