| Smaragd-krónika/I. P. 7., Csesznek | |
| Alkalom | Tábor |
| Helyszín | Hollókő |
| Időpont | 2010. augusztus 1–7. |
Történet[]
A tábor elején beköltözött sátrával táborunkba Cornelius mester, az alkimista. A kalandok során az ő segítségére voltunk, ez azonban nem
Csesznek vára
tetszett egy rejtélyes ellenségünknek, aki megpróbált ellehetetleníteni minket. Első próbálkozása este megátkozott több lovagot (illetve néhány idősebb apródot), akik (egy, a messziségből szertehangzó gonosz kacaj után) ellenünk fordultak. Hosszas birkózás és a szálláshelyre való bezárkózás során ellenálltunk nekik, bár erősen kétségbeestünk, hogy mit kezdhetünk majd ezután. Mentő szerencsénkre másnap reggelre elmúlt a varázs, de akkor szembesültünk vele, hogy a mester varázserejű kristálygömbjének nyoma veszett.
Ezt követően üzenetet kaptunk az ártó szándékú ismeretlentől (később kiderült, hogy Mácsonya a neve, és boszorkány), hogy az alkimista visszakaphatja kristálygömbjét, ha cserében egy fiatalító hatású főzetet készítünk számára. A hozzávalók összegyűjtése sok időt vett igénybe: ki kellett ásnunk egy különleges edényt, amiben elkészíthető a bájital (a tál be volt csavarva valamilyen anyagba, és - utólag némileg érthetetlen módon - élénk vita bontakozott ki azon, hogy szabad-e kicsomagolnunk, mielőtt elvisszük a táborba).
A főzet alapját víz képezte, melyet a recept szerint a vár kútjából kellett mernünk. Ennek okából felmentünk a várba, ahol megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a várban nincs kút. Ekkor jutott eszünkbe a „többet ér egy kérdezem száz keresemnél” gondolata, így megkérdeztük a várőrt, hogy ő hallotta-e valaha hírét ennek a kútnak. Várakozásainknak megfelelően azt felelte, hogy van kútja a várnak, ámde az lent van, a vár tövében, illetve jó ideje használaton kívül áll. Nyomban összekürtöltük az apródokat, és szapora léptekkel elindultunk megkeresni a kutat, ami kisebb nehézségek-eltévedések árán sikerült is, fedelét félrelökve lebocsátottunk egy gyorsan összetákolt vödröt, így sikerült megfelelő vizet nyernünk.
Anikó úrhölgy megtanított minket a gyógynövények felismerésére és hatásukra, így bejártuk a környező dombokat, varázserejű füvek után kutatva.
A szer legkülönlegesebb hozzávalóját, egy sárkánypikkelyt egy üregben találtuk meg, egy szakadt, foszlányokból álló napló kíséretében. A töredékes jegyzetekből sok mindent megtudtunk a boszorkány jellemzőiről, például azt, hogy ereje a hangjában rejlik, csakhogy ezt nem képes gyermekekre alkalmazni (ezáltal megérthettük, hogyan kerülhettek átok alá idősebb társaink). Valamikor a kalandok közben átok alá került Cornelius mester is: tagjain ólmos fáradtság és merevség kezdett úrrá lenni, mely gyorsan terjedt és fokozódott. Félő volt, hogy nemsokára sóbálvánnyá dermed egész teste, így a varázsszer elkészülte után (a közelgő vihar ellenére) utunkat az erdő felé vettük, ahol tudomásunk szerint a banya tanyázott.
Meg is találtuk, de nem láttunk belőle sokat a sötétség miatt. Miután átadtuk neki a kért kotyvalékot (magához húzta egy kosárban,amit az út magas széléről bocsátott alá, ahol állt), Cornelius mester visszanyerte erejét, és a boszorkány hangján hallhattuk, ahogyan megfiatalodott. Talán hálája jeléül nyugodtan elengedett bennünket, nem ért minket háborítás a hazaút során.
Szervezés[]
Az alkimista feljegyzéseinek első oldala
A táborban a történet mellett többféle elfoglaltsággal tölthették idejüket az apródok. Cornelius mester a csillagokról, Anikó úrhölgy pedig a gyógynövényekről tartott előadást, majd segítségével gyógyhatású kenőcsöt készítettünk, valamint a lovagok bevezettek minket az övkészítés rejtelmeibe.
Az események alatt, a csapatok irányításának megkönnyítése érdekében, bevezetésre kerültek kísérleti jelleggel a zászlójelek, amelyeket azonban manapság már ritkán használunk, többek között egyes zászlósok lustasága miatt (ha elfáradtak, vízszintesen vagy megdöntve tartották a zászlót, ami a „állj!”, illetve a „feküdj!” parancs jele volt.
Az apródavatás során számos új apróddal gazdagodott társaságunk, a fegyvernökök jelentős része itt volt először táborban. Gergő apródot, a későbbi fegyvernököt, az avatás során Cornelius mester „az alkimista segédjének” fogadta, és nekiajándékozta rejtjeles tekercseit.
Egy tapír
Itt tűnt fel először a tapír, mint mém, részben ez, illetve egy kapcsolódó esemény következtében jött létre a tiltott szavak listája .