FANDOM


2014-ben az eddigiektől eltérően nem két külön tábor volt, hanem a fegyvernöki után érkeztek meg az apródok a drégelypalánki táborhelyre. A tábor végére a két csapat összefogott, hogy megoldja a kalandban rejlő problémákat.

A fegyvernöki tábor

Az apródtábor

Ebben a táborban a hangsúly nem a kétszázakon volt, sokkal inkább a gyakorlati ismereteinket bővítettük. Minden reggel laza tornával kezdődött. A hét során megtanultuk az íjászat és a lándzsahasználat alapjait, és más hasznos dolgokat a fegyverekkel kapcsolatban.

Történet

Megérkeztünk a táborhelyre, ahol Miklós lovag köszöntött minket. Még alig rendezkedtünk be, amikor puffnyákok érkeztek a táborhelyre, élükön Hódító Birnyákkal. Mint kiderült, a Birnyák alapította Újpuffnyákia területére esett a táborunk, ezért adót kértek tőlünk. Ezt nem voltunk hajlandóak kifizetni (nem is tudtuk volna), ezért csata tört ki, és vereséget szenvedtünk. Miután mindnyájan felépültünk, elhatároztuk, hogy felderítjük a környéket.

Gressivus

A gressivus

Alig valamivel alattunk találkoztunk a Smaragd nemzetség más tagjaival, akik fogadtak minket. Tőlük tudtuk meg, hogy a környéken egy gressivus garázdálkodik, akinek egy régebbi ismerősünk, Benedek is a nyomában jár, ráadásul a puffnyákokkal is szövetkezett. A gressivusokról csupán annyit tudtunk, hogy szarvaik vannak, és az örökös innováció állapotában élnek – bár ennek jelentését nem értettük.

A táborhelyünkön hamarosan megjelent maga a gressivus. Egy dombon állt, és felhívta oda a védelmezőnket, majd le is szúrta. Ezután néhányan még rátámadtak, de hamarosan kiderült, hogy semmi esélyünk ellene, mert a penge a legkisebb nyomot sem hagyta rajta. Ráadásul akiket csak egyszer is megsebesített, azok, bár túlélték, élet és halál közt lebegtek a továbbiakban.

Így legyengülve mentünk el Hódító Birnyákhoz, hátha velünk is szövetkezik. Legnagyobb meglepetésünkre nem tudta, hogy mi a gressivus, de azt mondta, hajlandó segíteni nekünk, ha elfoglaljuk a várat. Bár szerinte a vár üres volt, gyanítottuk, hogy nem így van, és nem volt kedvünk a Hollókői Királyság más embereivel harcolni. Azt is megtudtuk, hogy egy forrásnál esténként egy Környa nevű sámán lakozik.

Este találkoztunk magával Benedekkel, aki egy különös port adott nekünk, amit Liariustól kapott. Napnyugtakor kellett a forrásba szórni, és így egy nappal visszaugorhattunk az időben, bár erről csak az tudott, aki a forrás közelében volt. Aki elég távol tartózkodott ekkor, az másnap semmit nem vett észre.

Következő nap – legalábbis azon a reggelen, amikor már emlékeztünk a fentebb leírt napra – Miklós lovag ismét üdvözölt minket, és miután elmondtuk neki, hogy mi történt, látszott rajta, hogy nehezen érti meg. (Ebben az is közrejátszhatott, hogy mi sem értettük teljesen.) Később Gusztustalan Gernyákkal találkoztunk, aki arra kért minket, segítsünk neki visszaszerezni Újpuffnyákiát. Mivel hajlandó volt cserébe segítséget nyújtani, ha a gressivus ismét megtámadna minket, igent mondtunk, ő pedig elűzte Birnyákot.

Délután a gressivus előrontott, és levágta egy emberünket. Természetesen rátámadtunk, és sikerült is legyengíteni. A végére elmenekült, bár többen közülünk is megsebesültek. Ezután Miklós lovag javaslatára lementünk, hogy megnézzük, a másik tábor tagjainak nem esett-e bajuk. Ám nekik nyomuk sem volt, csak vérfoltokat és a dulakodás más nyomait láttuk. Úgy tűnt, itt ismét a gressivus áldozatai lettünk, azonban később kiderült, hogy őket Hódító Birnyák és hívei vitték el rabszolgának. Mivel szinte mindenki megsebesült, úgy döntöttünk, este a puffnyák sámánhoz megyünk, hátha ő meg tud gyógyítani minket.

Meg is találtuk Varnyával, a tanítványával együtt, de azt mondta, nem tud segíteni rajtunk, nekünk pedig csak óráink vannak hátra. Mivel nem tudtunk semmit tenni, abban reménykedtünk, hátha Benedek ismét megérkezik, és a port a forrásba szórja. Elkezdtünk kérdezősködni, és a sámántól megtudtuk, hogy a gressivus, akár a Szürke sokkal erősebb kövek közelében. Más információval nem tudott szolgálni, mert nem ismerte a Káosz és az emberek mágiáját.

Amikor felébredtünk, ismét épségben voltunk, ezért csak arra tudtunk gondolni, hogy megint aktiválódott a varázslat. Délelőtt az íjászatot gyakoroltuk, amikor a másik táborból feljöttek, mert Árulónyák segítséget akar kérni. Ő is az újpuffnyákiai „trónt” akarta megszerezni, ám mi nem akartuk, hogy Birnyák helyett az ő területén legyünk, ám Róbert lovag párbajt ígért a vezérrel. A párbaj után az egyik gyógyítónk hátulról leszúrta a győztes puffnyákot, ami miatt a nép ránkrontott, és mi ismét vereséget szenvedtünk.

Később a fegyvernöki táborban voltunk, amikor felharsant a „gressivus!” kiáltás. Gyorsan őrséget szerveztünk egyesítve erőinket nemzetségünk többi tagjával, és vártuk a következő támadást. Bár egy embert levágott, nagyrészt épségben megúsztuk, ő pedig nem tudott elmenekülni. Bekerítettük, és alig néhány sebesülés árán végeztünk vele, ezek a sebek ráadásul szinte azonnal be is gyógyultak. Elhatározzuk, hogy őrizni fogjuk a forrást, mert nem biztos, hogy még egyszer végezni tudunk a gressivusszal, ám Benedek azt mondta az őröknek, hogyha nem tesszük meg, a Hollókői Királyságnak vége.

Így még egyszer szembe kellett szállnunk az ellenségünkkel. Mivel sejtettük, hogy olyan helyet keres, ahol erősebb, a várba mentünk. Itt meg is találtuk, és Péter és Attila lovag az ő oldalára álltak. Mivel azt mondta, hogy ő csak haza akar térni, és a legjobb emberismerő magiszter is alátámasztotta, hogy nem hazudik, elengedtük az átálltak kíséretében. Tamás lovag egy napig követte, miután megbizonyosodott róla, hogy nem tért le a Gressiviába vezető útról.

Avatás

A tábor végére a nemzetség két nemeskisasszonnyal, egy fegyvernökkel, valamint öt apróddal bővült. A fegyvernöki/nemeskisasszonyi rangot ez évben kapta meg Anna nemeskisasszony, Renáta nemeskisasszony és Gábor fegyvernök.