FANDOM


Smaragd-cimer
A negyedik LovagVár tábort 2009-ben tartották Hollókőn.
Várfotó

A tábor

Bölcs görögök

A LovagVár táborok közül ez volt az első, ahol csupán a véletlen folytán találkoztunk egy másik táborozó csapattal, s később megmérkőztünk velük. Ők voltak a bölcs görögök. Táborukat a várból vettük észre, s este felkerestük őket. Vezetőikkel megállapodtunk, hogy a két tábor megmérkőzik egymással egy zoknigombóccsata keretében a vár előtt. Habár a bölcs görögök számbeli fölényben voltak, mi nem riadtunk meg, s hősiesen küzdöttünk, de a győzelem végül nem adatott meg nekünk. Megemlítendő, hogy a bölcs görögök egy tagja egy alkalommal kisegített minket a szomjúságból, s ezért méltó jutalmat kapott: egy eredeti LovagVáras gyakorlókardot.

Történet

A második napon a vár előtt versenyeztünk a tábori tisztségekért, mikor meglátogatott minket Silvestris mester. Már sok-sok esztendeje kereste a boldogság kék madarát, s most azért keresett fel minket, mert úgy hiszi, megtalálhatjuk. Azt mondta, van egy térkép a várban, melynek segítségével eljuthatunk a kék madárhoz. Bementünk hát a várba, s elkezdtük keresni a térképdarabokat. Végül a címerteremben találtuk meg. A térkép az ófalut ábrázolta, s az egyik ház kertjében vörös jelölés ékeskedett.
Terkep2009

A térkép

Az lett a következő célunk. Odaérve kiderült, hogy a keresett épület a Legendák Háza, ahol megismerhetjük Hollókő történetét, s legendáit. Bementünk, körbenéztünk, s rövid keresés után megtaláltuk… az újabb térképdarabot. A térképen felfedeztük az ófalun túli erdőt, a vörös jelölés pedig az erdő egy pontjára mutatott.

Visszamentünk a táborba, másnap pedig elmentünk a megjelölt helyre. Egy kiszáradt patakmeder volt ott, úgy gondoltuk, ott lehet a térképdarab. Leereszkedtünk a patakmederbe, és elkezdtünk keresgélni. Mivel elég nagy volt a meder, sokáig elidőztünk ott, de végül hosszas kutakodás után megtaláltuk a következő térképdarabot. A Pusztavár, és az oda vezető erdők, dombok látszottak rajta, s a vörös jel ismét mutatta úticélunkat.

Másnap délelőtt hosszú túrára indultunk a messzi Pusztavár felé. Vizünk hamarosan fogyni kezdett, s mire odaértünk, már alig maradt belőle. Miklós lovag találta meg a térképet a következő úticéllal, mellyel együtt elindultunk visszafelé. A visszaúton vízkészletünk teljesen kifogyott. Néhányan – pontosabban csak egyvalaki – már a földön feküdtek a szomjúságtól, mikor valaki rájött, hogy van egy liter víz a táskájában. Így mindenki ivott egy kicsit, majd mentünk tovább. Nemsokára ismét szomjúság tört ránk, de – mint az egy fentebbi bekezdésben is olvasható – váratlan segítséget kaptunk egy bölcs görög formájában, aki megmutatta az utat egy közeli forrás felé. Mindez nem gátolt meg bennünket abban, hogy egy nappal később zoknigombóc-harcot vívjunk velük.

Délután egy tündér látogatott meg bennünket. Míg mi elmentünk a következő térképdarabért, ő a táborban maradt néhányakkal. Egy pusztában találtunk a térképre, ám az eddigiektől eltérően egy egyszerű, papírra vetett térkép volt, tele hibás helynevekkel. A visszaút során első alkalommal hallhattuk Miklós lovag híres fél citromos viccét. A táborba visszaérve a tündértől megtudtuk, hogy ez valamiféle manóírás lehet. Még aznap délután a tündér távozott a táborból.

Következő délelőtt egy manó érkezett táborunkba, és a kék madárról kérdezősködött. A gyanús látogató egyre többet akart megtudni, majd, mikor rájöttünk, hogy valami nincs rendben, futásnak eredt. Követtük az erdőn keresztül, és végül elkaptuk. Mivel nem volt más választása, elárulta, hogy megszerezte a madarat, és el is vezetett minket hozzá. Egy kalitkában találtunk rá, mellette pedig a hiányzó térképdarab hevert.

Úgy döntöttünk, hogy a boldogságnak szabadon kell szállnia, ezért elengedtük a madarat.

Ad blocker interference detected!


Wikia is a free-to-use site that makes money from advertising. We have a modified experience for viewers using ad blockers

Wikia is not accessible if you’ve made further modifications. Remove the custom ad blocker rule(s) and the page will load as expected.