Mesterséges emberszerű lények. Az idők során több alkimista is kísérletet tett megalkotásukra, de teljes sikert egyikük sem ért el. Kudarcuk oka kettős. Egyfelől képtelenek voltak lelket önteni teremtményeikbe, így azok – legyenek bármennyire is hasonlatosak az emberhez, mégis alapvetően különböznek tőle. Másfelől pedig tökéletes emberi testet sem sikerült még senkinek alkotnia, mintha törvényszerűen mondaná fel minden esetben valamely szerv a szolgálatot. Ismeretes agy és máj nélküli egyedek, melyek akár egy teljes napon át is életben maradtak. Végül azonban – és ez a vég sosem késik soká – a belső tökéletlenség a homunkulusz pusztulásához vezet.
Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a belső pusztulásig a homunkuluszok teste általában meglehetősen ellenálló. Fegyverrel legyőzni őket szinte lehetetlennek tűnik, és mérgekkel szemben is módfelett ellenállóak. Egyetlen biztos módszer ismert elpusztításukra, jellegzetes maszkjuk eltávolítása. Ez a maszk ugyanis a lényeknek afféle életenergia-ellátója, nélküle nem létezhetnek.
A homunkuluszok nem képesek szaporodni, de az alkimisták fetételezései szerint, ha sikerülne kiküszöbölni a testi rendellenességeiket képesek lennének az örök életre, a fenntebb írt okoknál fogva. Ezért sokan az örök élethez vezető egyik fontos lépésként ítélik meg a létezésüket és folytatnak velük kísérleteket.
A homunkuluszok viselkedése sokszor kiszámíthatatlan, ezért általában veszélyesnek tartják és lehetőleg megsemmisítik őket. Mindezidáig csupán három példány ismert, amelyek a Smaragd nemzetség harcosainak jóvoltából túlélte az emberrel való találkozást. Ezen egyedek jelenleg Flamó, a lánglakók egyikének segítségével még életben tudják tartani magukat, de hacsak nincsen rá okuk, kerülik a többi élőlényt.