Ragyogón kelt fel a Nap,
Csillogón sütött le
Ama hármaknak
Élezett fegyverére
Mert hárman voltak ők,
A pufnyákot nem félők
Ági, Zsiga és Péter
Felvértezve a Smaragdok erejével
Harcra készen indultak a rohamra,
A pufnyákoknak ijedt lett az arca,
Tudták győzelem ma nem vár rájuk
Mivel ütött az utolsó órájuk
Kezdetét vette a harc, a gigászi ütközet
Hullottak a pufnyák fejek, akár a kövek
Három hősünk bátran küzdött
Pufnyák felett gyorsan győzött
A bohóchalas pajzson nem fogott a pufnyák érce
Nem úgy mint a pufnyákokon a lovagok szekercéje
A cserkésznek nyilai a levegőt gyorsan szelték
A pufnyákokat szép sorjában a földre terítették
Mindezt látva Szigorú Tarnyák, Pufnyáksziget ura
Kegyelemért esedezve hőseink lába elé borula
Amazok pediglen kegyes urak valák
Könyörületességükről mutatnak példát
Megkegyelmeztek hát a maradék pufnyák népnek
Míg azok cserébe békét hagynak a vidéknek
De amennyiben ezen megállapodást megszegnék
Hőseinknek hála, azt garantáltan megemlegetnék
Merthogy hőseink bizony mind bölcs lovagok
Kiknek harc után a békesség az igazi jutalom
És nem pediglen holmi kincsek
Mit a gaz pufnyákok mind összecsennek
Így esett meg hát Pufnyáksziget ostroma
S lett biztonságossá sok phöldigót otthona
Hála a Smaragd nem vitézeinek:
Áginak, Zsigának s Péternek
I. P. 13